AZ EVEREST EXPEDÍCIÓ

Mindenki számára az Everest a siker vízválasztója. Több, mint egy szimbólum. Nem csak a megmászása, de az életben minden területen. Maga a csúcs szó is ismerős mindannyiunk számára, a siker jelképe. Ahhoz, hogy felérjünk az Everest csúcsára az állóképesség nem elég.

Ahhoz, hogy teljesítsünk egy tökéletes profi projektet, erős csapatmunka szükséges. Hogyan értünk fel az Everest csúcsára? Több, mint 40 hegyi expedíciót szerveztem már a világ legnagyobb hegységeihez, de az Everest mindig is kihívás volt a számomra.

A görög csapatot vezettem, az expedíciónkat március 13-án indítottuk Nepálból egy rövid útmegszakítással Bangkokban. A program magában foglalt egy kezdő akklimatizálódást segítő mászást a Peak Szigeten (6.189m), hogy azután elérjünk az Everest alaptáborába, ahonnan el akartuk kezdeni a csúcs meghódítását. Az expedíció valódi kihívása a Kumbu jégfal megmászása volt április 4-én. A „jeges folyó”, melynek néhány részén a hőmérséklet is változott és, ami egy 50 méter széles és mély szakadékot eredményezett.

Május 11-én, majdnem két hónapos hegyen tartózkodás és 10 napos alaptábori készenléti várakozás után az időjárási viszonyok javultak, így a görög misszió végül megkapta a zöld jelzést, hogy megkísérelje megmászni az Everestet a déli oldalról (South Col útvonal). Az extrém körülmények és a „halálzónán” belüli (több, mint 7.500m) oxigénhiányos állapotok a kísérletünket nagyon megnehezítették. A csúcs meghódítása egy pénteki napon, május 14-én kezdődött és a teljesítése másnapra május 15. szombat 11.00 órára volt betervezve.

A Mount Everest csúcsa közelében olyan erős szél fújt, ami megakadályozta a déli csapatnak, hogy felérjen a csúcsra a megtervezett határidőre, de május 16-án az álom valósággá vált! A csapat mind a 9 tagja felért a csúcsra, veszteség nélkül. Ez egy fantasztikus teljesítmény! Tisztelettel tekintve a hegyre, tudjuk, hogy az ember túl kicsi ahhoz, hogy a „hódítás” szót használja valamire, ami olyan nagy, mint a Mount Everest. Ami bizonyos, nem volt verseny a csapattagok között, ezért tekinthetjük a hegymászást sportnak, de nem olyan sportnak, ahol díjakat osztanak. Számunkra a díj maga a mászás volt.

Hogyan tudná bárki elérni a saját csúcsát? Szükséged van egy látomásra. A saját látomásodra. Szükséged van erőteljes és diszkrét készségekre egyaránt. Egy közös csapat célra, ami a mi esetünkben 8.848 méter volt. Vezetői készségekre és nagyon fontos, hogy nyitott szellemű legyél és fogékony az új ötletekre. Azután kell, hogy építsd a csapatodat és a hozzá tartozó kötelékekben határozottan bíznod kell. Tegyél meg mindent a stratégiád fejlesztésére – légy felkészült és vegyél figyelembe minden nehézséget. Azután cselekedj és légy bátor!

Panagiotis Kotronaros
Görögország, hegymászó
Global F.I.T. Team