Az áramlatban maradni


Remélem, ti is legalább annyira szeretitek az embereket, akikkel dolgoztok, mint én. Bárcsak néha itt lehetnétek! Akkor megismerhetnétek néhányat azon nagyszerű kollégák közül, akik körülvesznek engem. Olyan emberek, akik az életüket arra tették fel, hogy benneteket szolgáljanak, és a vállalatunkat egy nagyszerű, kiemelkedő hellyé tegyék. Az egyik legérdekesebb dolog, amit észrevettem rajtuk - magamat is beleértve –, az az, ahogyan nyomás alatt viselkednek, amikor a dolgok nem a tervek szerint alakulnak.


Egyikük egy kis időt a haditengerészetnél töltött, és egyszer csak valami olyat mondott, ami engem nagyon megnevettetet. Ezt a kifejezést még soha nem hallottam azelőtt, és nagyon hosszan nevettünk, mire végre felnéztünk egymásra. A szó, amit mondott: „doldrum”(szélcsend). Tudom, néhányan most azt kérdezitek, ez hogyan illik az év végi üzenethez és ettől miért lennénk motiváltak arra, hogy 2017 nagyszerű év legyen? Kövessétek a gondolatmenetemet, és mindenre fény derül!


Megtanultam, hogy a tengeri élet annyira speciális, hogy egy külön kifejezés született, amelyik leírja a tengeren töltött, várakozással teli órákat, napokat és heteket. Kétségtelen, hogy már évszázadok óta használják ezt a kifejezést, ha arra az időszakra utalnak, amikor a dolgok nem egészen úgy alakulnak, ahogyan szeretnénk, nem olyan tempóban történnek a dolgok, vagy nem abba az irányba haladnak, ahogyan számunkra kedvező lenne. Ezt az időszakot nevezik „doldrumnak”, amelyet az Egyenlítő közelében lévő helyről neveztek el, ahol a passzátszelek nem fújnak.


Amikor egy hajó dél felé tartott az Egyenlítő irányába, általában nagyszerűen lehetett hajózni a hűvös és frissítő passzátszeleknek köszönhetően. Derűs időszaknak számított ez a fedélzeten mindenki számára. Még elegendő friss étellel és vízzel rendelkeztek. A szél mindenkit lelkesített, izgalomban tartott, és reményt adott arra, hogy az utazás sikeres lesz. De egy pillanat leforgása alatt a szél elülhet, és a hajó hirtelen megáll.


A hőmérséklet fokozatosan emelkedik. A hajó émelyítő módon himbálózni kezd, és megjelenik a rossz közérzet, a rettegett „doldrum” okozta kétségbeesés és frusztráció. A közhangulat romlik. A jó hangulatnak egy csapásra búcsút inthetünk. Ez az állapot napokig vagy akár hetekig is eltarthat, és a szenvedők csak abban reménykedhetnek, hogy ez a kényszerpihenő - az isteni gondviselésnek hála -véget ér, és egy leheletnyi fuvallat visszahajtja őket a passzátszelekhez.


Az egy helyben való veszteglés a parancsnokoknak jelentős problémát okozott. Ilyenkor nem egyszerű  féken tartani a nyugtalankodó, rossz hangulatú, honvágytól szenvedő legénységet. A kapitányoknak két választásuk volt.


  1. Kemény fegyelem és szigorú büntetés
  2. Rutin és a napi teendők pontos betartatása

A második esetben szigorú napirendet alakított ki. Minden egyes matrózt naponta tizenkét órás szolgálatra osztották be. A fedélzeten mindent felmostak, minden vitorlát és csörlőt megjavítottak. Minden mozgó alkatrészt megolajoztak, és tökéletes állapotban tartottak. A jó kapitányok még heti feladatokat is kiosztottak, amelynek keretében a személyzetnek rendbe kellett hoznia az egyenruhája legapróbb hibáit, vágásokat, szakadásokat.


A kapitány tisztában volt azzal, hogy még a legapróbb szakadás is, ha nem törődnek vele, hatalmassá nőhet, és végül az egész öltözéket tönkreteheti. Ennek a szokásnak a hátterében az állt, hogy ezzel a legénység összpontosítson, ne engedje el magát, így felkészülten várja a szél vagy akár az ellenség érkezését, a külső körülmények ne lehessenek negatív hatással a felkészültségükre.


A legénység számára úgy tűnt, hogy hajójuk egy helyben vesztegel, de a kapitány másképp gondolkodott. Tudta, hogy a rutinnal erősíti a fegyelmet, erőt, egységet és a csapatszellemet. Azzal is teljesen tisztában volt, hogy alattuk egy csendes és láthatatlan erő mozgatja a hajót a „doldrumon” át. Egyértelmű, hogy nem a szél vitte a hajót kifelé ebből a szélcsendes zónából, hanem az óceán áramlatai sodorták észrevétlenül a hajót egy kellemesebb hely felé.


Remélhetőleg mostanra már rájöttél, hogy ezt nem csak egy történelmi leckének szántam! Mindannyian az üzletetek kapitányai vagytok, és már mind tapasztalhattátok mindazt, amit a régi korok hajósai érezhettek. Mindannyian suhantatok már dél felé a passzátszelekkel, amikor bármit csináltatok, az működött, az előadásotok hatásos volt, megkereséseitek gyümölcsözők és a kartonpontjaitok nagyszerűek.


Biztos vagyok abban, hogy az üzletetekkel a „doldrumban” is hajóztatok már, amikor úgy éreztétek, hogy az előadásotok bátortalan, a megkereséseitek eredménytelenek, a kartonpontjaitok pedig nem túl bíztatóan alakulnak.  


Az üzleteted kapitányaként mit fogsz tenni, ha az üzleted szele elcsitul egy időre? Engedheted, hogy a hangulat elromoljon, és megálljon a fejlődés. Ahogyan azok a tengerészek tették, neked is a rutinra és a pontosságra kell támaszkodnod, hogy dolgozz és az iparágad szakértőjévé válhass. Biztosra kell menned abban, hogy azzá válj, akinek lenned kell. Tanulsz, beszélgetsz emberekkel, megosztod a termékeket másokkal és mindennek a jó oldalát keresed? Keményen és okosan dolgozol?


Az üzletépítésed legcsendesebb és legnehezebb pillanataiban is hihetetlen fejlődésen mehetsz keresztül, miközben az alattad lévő áramlat eljuttat téged arra a helyre, ahová érkezned kell.


Mindig emlékezz arra, hogy a Foreverben folyamatos fejlődésen megyünk keresztül. Ezt néha nehezebb mérni, de mindig előre haladunk.


Vitorlát fel!


Mindig mosolyogjatok!



Gregg Maughan

Kapcsolódó termékek